top of page
Vértessomló

WINES

A Vértes hegység északnyugati lejtőinek előterében a Somlyó-hegy lábánál, rendezett utcáival, szép házaival, festői környezetben terül el Vértessomló község. A település és környéke már a római korban is lakott hely volt. Az első írásos említés 1326-ból való, amikor Semyenfelde néven szerepel. A török uralom alatt elnéptelenedett, a települést akkor Pusztasomló néven említik. 1734-37 között Esterházy József gróf katolikus németeket telepít ide. Ők sokféle változatban ejtették ki és használták írásban a település nevét: Semle, Zsemle, Zsömléd, Schemling. Végül 1890-ben miniszteri rendelettel a Vértessomló elnevezést kapta. 1736 előtt az erdőszéli kápolna mellett magányos remete élt. A düledező kápolnát a kegyúr megnagyíttatta és szentélyt épített hozzá. A templom oltárképe a bécsi kapucínusok által őrzött Mária kegykép másolata. A kápolnát 1875-ben barokk stílusú templommá alakították. Búcsújáró hely lett. A gazdaságföldrajzi tényezők döntően befolyásolták a német ajkú lakosság életét. Elsősorban fakitermeléssel, kőfejtéssel, mészégetéssel, földműveléssel foglalkoztak.A XVIII. Század végén az itt lakók közvetlen a felszín alatt húzódó szénrétegre bukkantak. 1780-ban kezdődött a szénkitermelés, mely 1893-ig folyt. A település környékén találhatók a XIV. századi eredetű gótikus Vitány-vár romjai és a körülötte elterülő 67 hektáros parkerdő.

A KEGYTEMPLOM

Vértessomló kegytemploma a településtől 1500 lépésre található az 1873. évi Visitatio szerint. Környéke kimondottan festői. A templomot egy szakadék választja el a kálvária dombtól. Az új telepesek első csoportja a hagyomány szerint a Steinbründl forrásnál állapodott meg, ahonnan csengettyű hangja után indulva érkeztek egy szentképhez, illetve egy erdei kápolna romjaihoz és találkoztak össze András testvérrel, a harmadik rendi ferences remetével.Az uj telepesek mind katolikusok voltak. Egyrészt tehát az ő kedvükért, másrészt a Szent Szűz iránti mély tiszteletéből, akinek mai kegyképe akkoriban érkezett Vértessomlóra, a gróf a kis erdei kápolnát alapjaitól kezdve újra felépítette és kissé megnagyobbítatta. Ez az építkezés 1735-1738 között folyt. Oly remekül márványoztatta, hogy a városi nagytemplomok megirigyelhették.Ez a kápolna végre megújulva támadt fel ősi romjainál és lett a Boldogságos Szűz Máriának szentelve, Eszterházi József grófnak, ezen és a szomszédos vidék örökös urának jámbor óhaja szerint. A kápolnát felváltva kapucinus és kamanduli atyák látták el, akiknek nagy segítséget nyujtottak a kápolna gondozásában a remeték.A millennium évében a templomot kívülről felújították, és ekkor egy ünnepi szentmisén vehette át a falu a millenniumi zászlót.A falusi emberek életében a hit gyakorlása a mai napig is fontos tényező. A falu lakosságának 95 %-a katolikus, így vallási nézetek különbözősége nem okoz gondot az együttlétben.A templom leírásaA templom Sarlós Boldogasszony tiszteletére van felszentelve.

 

A mostani szentély lehetett az eredeti kápolna, melyhez később mindkét oldalon kiszélesített hajót építettek. Szépségének egyik része a szentély kupoláját díszítő freskók. Az egyik a Szentháromságot ábrázolja, a másik az őrangyalt kis gyermekkel. Egyedülálló és legdrágább kincse a kegykép "Szomorúak Vigasztalójának" képe. Ez a szentélyben függ a vörös márványfőoltár felett. Régen aranysugarak özöne volt a háttere. A legutolsó restaurálás alkalmával azonban ezek nagyon megritkultak. A felhőkben szálló kilenc kis angyal azonban ma is úgy veszi körül mint régen. A templomhajóban a szentély melletti félköríves sarokban Szent Apollónia szűz és vértanú kis oltára áll. Ezt Hartvik Apollónia grófnő emeltette 1773.-ban. Ezért látni az oltár felett a főnemes Eszterházi család címerét, nevének kezdőbetűit és az évszámot. A kis oltárral szembeni sarokban áll a négy evangélista szobrával díszített aranyozott szószék. A templom belső kincsének és magának a templomnak szép hátteret ad a festői környezet.A kegyképA búcsújáróhely nagyvalószínűséggel azért alakult ki, mert Bécsből idekerült egy Mária kép. A kép története Olaszországba vezet bennünket.

 

A kapucinus barát Josef-Anton kapott egykor egy misszió alkalmával egy Mária képet ajándékba, amit hamarosan mindenki, aki ismerte tisztelt. 1727-ben érkezett a barát Bécsbe. A képet Erzsébet Krisztinának adományozta. A császárnő tovább adományozta a bécsi kapucínusoknak , akik a kapucínus templomban helyezték el. Itt egyre több tisztelőt talált a kép, többek között a somlói kép adományozóját is.Christina Julianna Fahrerin lemásoltatta a képet és azt az eredetihez érintette. Majd átadta a Mosonmagyaróvári kapucínusoknak. Arra kérte őket, hogy olyan helyre juttassák, ahol a nép láthatja, tisztelheti. A helyről szabadon dönthettek, csak mindig az ő felügyeletük alá tartozzon, az ő rendjüké legyen.Ezt a képet a mosonmagyaróvári barátok András barátnak adták, aki Tatától nem messze, egy Sömle nevű helységben élt. A képet átvette és elhelyezte hogy imádhassák. Így került a kegykép a kis erdei kápolnába.

bottom of page